ProZ.com translation contests »
32nd Translation Contest: "Movie night" » English to Hungarian » Entry #37484


Source text in English

Translation #37484

To say that I was compelled by Parasite from start to finish is an understatement; its filming style with tracking shots are enthralling. Having watched several Korean films during the London Korean Film Festival, I was familiar with the usual genres employed in such films but Parasite seemed to defy them all! Parasite is comedic, in a quirky way, it is also a thriller, straddles class divisions and also depicts a family tale amongst other genres and is therefore likely to appeal to all ages.

Parasite truly deserves to be watched in a cinema to appreciate its nuances and the stylish cinematography. As a summary, to avoid spoilers, Parasite tells the tale of the interaction between the Park family and the Kim’s, an unemployed family, whose contrasting worlds collide with long lasting consequences.

[...]Bong Joon-Ho manages to pique the audience’s interest with brightly lit shots coupled with the effective use of indoor space, and it is surprising to realise, after the film’s 2 hour 12 minute length, that most of the scenes occur within the Park family’s home. The mundane elements of domesticity are displayed with an intriguing perspective showcasing Bong Joon-Ho’s flair. It is a slow burner but you will revel in its beauty and ingenuity as Parasite convinces that it operates solely on one level but it is in fact multi-layered and depicts social realism with empathy and pathos.

The cast are beguiling to watch, every facial movement and action is accentuated, even the mere act of walking up or down stairs can convey hidden meaning, which the camera fragments. Levels of unease are also created by virtue of that effective use of space with unusual camera angles and dramatic weather conditions ratcheting up that sensation. There is a surreal nature to Parasite, which its score emphasises, and furthermore the film adopts elements of the absurd devised in such an ingenious way which is truly cinematic magic. Parasite’s apparent eeriness will certainly keep you riveted and would not feel alien to the Twilight Zone school of filmmaking.

The actors are very impressive and add breadth to their roles creating relatability whilst seeming effortlessly cool. When Ki-Woo and Ki-Jeong Kim were working within the Park family home as private tutors they certainly epitomised this level of nonchalant, understated authority creating an aura of mysticism with the unspoken, almost mythical, tutoring techniques employed. Quite simply, the actors Park So-Dam and Choi Woo-Sik, as Ki-Woo and Ki-Jeong, are compelling to watch in the different directions that Parasite follows and they carry these performances seamlessly thereby inviting the audience to be on their side.

[...]Parasite is a remarkable piece of extremely skilful filmmaking, it is simply a must see film, and so I am looking forward to re-watching the film on its UK general release date.
A legkevésbé sem túlzás, ha azt mondom, hogy az Élősködők az első pillanattól az utolsóig rabul ejtett; a követő felvételeket alkalmazó filmezési stílus magával ragadja a nézőt. Miután a londoni Koreai Filmfesztiválon több koreai filmet is láttam, már ismertem az ilyen művekben alkalmazott, szokásos zsánereket, de az Élősködők látszólag mindennel szembement! A maga szeszélyes módján vígjáték, de egyben thriller is, meglovagolja az osztályellentéteket, és mindeközben – egyéb műfajok mellett – egy családtörténetet is elbeszél, így valószínűleg minden korosztály tetszését elnyeri.

Az Élősködőket igazán érdemes moziban nézni, hogy értékelhessük az apró nüanszokat és a stílusos képi megoldásokat. Összegzésként elárulhatom, anélkül, hogy lelőném a poénokat, hogy a film a Park család és a munkanélküliként tengődő Kim család közötti kapcsolat történetéről szól, ahol a szemben álló világok találkozása hosszú távú következményekkel jár.

[...]Pong Dzsunho jól megvilágított képekkel, valamint a belső terek hatékony használatával kelti fel a közönség érdeklődését. A 2 óra és 12 perc elteltével meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbb jelenet a Park család otthonában zajlik. A családi élet hétköznapi elemeinek bemutatása érdekes perspektívából történik, ami jól szemlélteti Pong Dzsunho tehetségét. A film lassan bontakozik ki, de szépsége és zsenialitása valódi csemegévé teszi, hiszen az Élősködők meggyőzi a nézőt, hogy a film kizárólag egyetlen síkon működik, miközben valójában többrétegű, és a társadalmi realizmust együttérző módon, pátosszal ábrázolja.

A színészek szédületesek, és minden arcrezdülés és cselekmény hangsúlyos. Önmagában a lépcsőn felfelé vagy lefelé lépkedés is képes rejtett értelmet közvetíteni, amelyet a kamera apró darabokra tördel. Emellett bizonyos szintű kényelmetlenséget idéz elő a tér hatékony használata, szokatlan kameraszögekkel és drámai időjárási körülményekkel, amelyek tovább fokozzák az élményt. Az Élősködők szürreális jellegét tovább erősíti a zene, továbbá a film beépíti az abszurd elemeit, olyan zseniálisan kidolgozva, ami valódi mozivarázst hoz létre. Az Élősködők nyilvánvaló félelmetessége bizonyosan rabul ejti a nézőt, és nem áll távol a filmkészítés Alkonyzóna-iskolájától.

A színészek játéka lenyűgöző. Úgy keltik életre szerepüket, hogy a nézők átérezhessék azt, miközben könnyed lazaságot sugallnak. Amikor Kim Giu és Gidzsong a Park család lakásában magántanárként dolgoznak, azzal egyértelműen szimbolizálják ezt a szintű közönyös, visszafogott tekintélyt, misztikus hangulatot keltve a kimondatlan, már-már mitikus tanítási technikák alkalmazásával. Park Szodam és Csho Usik (Giu és Gidzsong) alakítása egyszerűen lenyűgöző, amint végigjárják az Élősködők által követett különböző irányokat, elegáns játékukkal maguk mellé állítva a közönséget.

[...]Az Élősködők a rendkívül tehetséges filmkészítés egy figyelemreméltó darabja, egyszerűen kihagyhatatlan. Alig várom, hogy újranézhessem, amint az Egyesült Királyságban is bemutatják.


Discuss this entry